- A nevem
Katrina Alisha Volturi. A Katrina, a
görög Aeikatherina névből ered, melynek jelentése, biztosan célzó. Az
Alisha, szintén görög, nemes származású. A becenevem pedig Alíz,
héber-germán-francia-angol eredetű, jelentése: nemes, harcos, bölcs. A nevem
határoz meg, ad rangot, titulust és helyet, hogy mihez tartsam magam.
- Azt aki
vagy, nem a neved határozza meg - mondta Carlisle
- De igen,
Mr Cullen. Minden név egy titulus.
- Az vagyok,
aki vagyok, nem fogok belehalni, mert nem vagyok olyan, amit a nevem jelent - sisteregte kikelve magából a szőke démon.
- Rosalie, a
jelentése, a rózsa, mint virág.
Alice, akár
az Alíz te is, nemes, harcos, bölcs.
Esme, a
tenger csillaga.
Bella, az
egyszerű, szűz, szép.
Jasper,
kincset megőrző.
Carlisle, az
Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.
Edward,
birtokát megőrző.
Na jó, a
Renesmee névvel először megfogtál, de aztán rájöttem, hogy két külön névből van
összerakva, így a jelentése,megigéző, megbabonázó csillag.
Látjátok,
minden ember mögött, a neve áll, és a neve jelentéssel bír. Én már úgy
születtem, hogy a sorsomat előre megírták.
- És mi a te
sorsod? - kérdezte Emmett.
- Hogy én
legyek az Új Voltura királynője - feleltem nemes egyszerűséggel.
Alec olyan
fancsali képet vágott, hogy majd elröhögtem magam. A család többi tagja meg
majd elájult ülő helyzetükben.
- Akkor
ezért támadtak meg? - kérdezte Jasper.
Őt annyira
nem rázták meg a halottak. Kicsit olyan volt, mintha számított volna erre a
vallomásra.
- Így is
fogalmazhatunk, vagy esetleg úgy, hogy rosszkor voltunk rossz helyen. -
Mosolyogtam angyalian.
- Hogyan
nőttél fel? - érkezett hirtelen a kérdés. Először fejbe vágott, majd egyszerűen
csak elöntöttek a képek, és az emlékek. Amikor feleszméltem, egy század
másodperccel később, csak egy nagy csattanásra lettem figyelmes.
Edward
foteljének karfája a földön hevert, őt magát pedig majd szétvetette az ideg.
- Csak úgy.
Semmi különös nem történt. - Hazudtam szemérmetlenül. Szemrebbenés nélkül.
- Látom
hazudni is megtanítottak... - sziszegte a fogai között Edward.
- Most mit
vársz? Mondjam azt, hogy szar volt? Hogy szenvedtem, és hogy inkább meghaltam
volna, hogy ne keljen elviselnem a kínokat? - kérdeztem kikelve magamból, de
egy szemvillanás alatt meg is bántam, mert Bella zokogva tőrt ki.
Rnesmee
gyorsan anyjához rohant, és szorosan átölelte, hogy megnyugtassa. Hatalmas
ölelésben részesítette, majd vádló szemekkel fordult felém.
- Mi a
fenének kellett neked ide jönnöd? Mindent csak elrontasz. Minden olyan jó volt,
míg ide nem jöttél. Egy szörnyeteg vagy...
- Sajnálom,
ha a kis hercegnő tökéletes életébe beletiportam, de fel kellene már nőnöd. -
Nagy levegőt vettem, és próbáltam minél higgadtabban mondani, a mondanivalómat.
- Itt a háború a nyakunkon, erre jössz te, a kis életeddel, hogy
belerondítottam. Hát jobb ha tőlem tudod, hogy ez nem így működik. Egy selejt
vagy, és az is maradsz. Nézz már magadra, még a Volturinak se kellettél... és
tudod miért? Mert nem vagy más, mint egy nyafogó barby baba. Én végigküzdöttem
az életemet. Olyanokat tettem, amit mások soha nem tennének meg. És olyat is,
amit bár ne tettem volna. Olyanokat éltem meg, és éltem túl, amiket a te agyad
még csak megérteni sem képes... Úgyhogy, ha adhatok egy jó tanácsot, inkább
fogd be, és ne légy ennyire tenyérbe mászó.
- Hiszen
sokáig a Volturi épületében voltunk, akkor miért nem vettem észre, hogy ott
vagy? - kérdezte elcsukló hangon Bella, egy kis csönd után.
- Az
alaksori börtöncellában alakítottak ki egy szobát számomra. Sulpicia és Alec
láttak el, amivel kell... - Még csak be se tudtam fejezni a mondatomat, Edward
már a falnak is passzírozta Alecet.
Mindenki felpattant
a székről, hogy időben közbeléphessen, csak én ültem a helyemen mozdulatlanul.
Annyira lefárasztottak ezek a hirtelen hangulatváltások, hogy fejfájást kaptam
tőlük.
- Mit tettél
a lányommal? - üvöltötte Alec arcába kikelve magából, de ez a fafej kölyök,
csak lesütött szemmel bűnbánóan tűrte a konfrontációt.
- Most
komolyan muszáj ezt? Mi lenne, ha egyszer végighallgatnátok azt amit mondok?
- Mit kell
még tudnom? Talán hogy még bántott is?
A kérdés hirtelen jött, és újabb emlékképek rohamoztak meg, amiket azt hittem, már régen
eltemettem. Edward ökle Alec feje mellett landolt a falban, majd lassan
leengedte őt a földre.
- Ő nem… -
suttogta elszörnyedve.
- Így van, ő
nem bántott. Sőt, ő segített, mindig, amiben csak tudott - habogtam, majd
figyelmeztettem magam, hogy jobban figyelnem kell a gondolataimra, mert egy
gondolatolvasó többet is megtudhat az életemről, mint amit kellene.
- Akkor ki
az aki bántott? - kérdezte haragtól tajtékzó hangon.
- Az most
nem fontos, csak az, hogy a háború a nyakunkon van, és ebből sajna ti sem
maradhattok ki.
- Miféle
háború? - kérdezte Carlisle.
- Amikor
megszülettem, minden rendben ment a Volturi háza táján. Úgy tűnt, hogy Aro
rátalált az aranytojást tojó tyúkra, csak hogy a végén minden a feje tetejére
állt. Sulpicia mindenáron gyereket akart, és Aro szerzett is neki. Engem. Csak
hogy arra nem gondolt, hogy túl hamar rájövök majd az igazságra. Félvér
létemből kifolyólag sokkal okosabb voltam, így szinte rögtön tudtam, hogy
hazugságban nevelnek. Láttam Bellát a szülés közben, és azzal is tisztában
voltam, hogy a fejem feletti lakosztályok egyikében Bella él. Persze
Renesmee-ről nem tudtam, így amikor Bellát elhoztátok, Aro elhitette velem,
hogy elhagytatok, és nem vagytok kíváncsiak rám, és hogy majd Sulpicia jó anyám
lesz majd. Aro ezzel akart egy gyereket, és egy jobb kezet szerezni magának,
csak éppen nem jött be. Nem voltam éppen kezelhető gyerek. Egy csöppnyit
felidegesített, hogy mindenki folyton elhagy, és lázadni kezdtem. Aro persze
innentől kezdve szigorúan fogott. Kiképzések, kiképzések hátán, és persze az
elmaradhatatlan büntetések. Persze egy idő után már nem bírta cérnával, egyre
idegesebb lett. Már nem úgy kezelte a dolgokat ahogy kell. Olyan parancsokat
adott ki, amiknek értelme sem volt. Engem pedig a dögök elé dobott, és akkor
elkövette élete legnagyobb hibáját. Elkottyintotta a nagy titkot a
születésemről, és a többi szörnyű tettéről. Innentől persze nem volt megállás.
Zuhanó repülésbe kezdett, az én irányításommal. Persze ahogy azt kell, pár éve
rájött, hogy én irányítom a szálakat a háttérben, így elüldözött a palotából,
és megpróbál megöletni, de én nem fogom neki hagyni, sőt, át fogom venni a
Volturi vezetését…
Mindannyian
annyira naivak, és annyira nem gondolkodnak. Megdöbbentett, hogy észre se
vették, hogy mi zajlik valójában körülöttük.
Alec
kíséretében felmentem az átmeneti szobámba, és próbáltam újra visszarázódni az
élet ritmusába, ami nem is volt olyan könnyű, mint aminek tűnt első nekifutásra.
Leültem az ágy szélére, majd hagytam, hogy Alec is leüljön mellém. Lábamra
tette a tenyerét, majd apró mozdulatokkal simogatni kezdett. Átöleltem a
nyakát, majd mélyen magamba szívtam mámorító illatát. Annyira jól esett a
gyöngédség, hogy egy pillanatra azt is elfelejtettem, hogy hol vagyunk, de
szerencsére gyorsan kitisztult a fejem, és felpattantam az ágyról. Megfogtam az
ágy szélére kikészített ruhát, és gyorsan bevágtattam a fürdőbe.
Beálltam a
forró víz alá, és csak folyattam magamra. Annyira megnyugtatott, hogy mindent
el akartam felejteni abban a percben. Azt kívántam, bár olyan életem lenne,
ahol semmire nem emlékezek. Csak a szerelem és a család. Semmi más…
hali
VálaszTörlésnagyon ledöbentö volt
nevek és jelentések szuper
vajon aliz tényleg utálja reneesme-t vagy csak irigy az életére
és a többiek mit szolnak hozzá
nos és tény h érdekel Edward-Bella kapcsolata is
várom a kövit
üdv
Reni
Szióka!
TörlésHát Edward és Bella kapcsolatáról mostanában nem sok szó lesz, de azt ígérem, hogy minden másra fény fog derülni :)
Puszi: Kemra