2. fejezet

2.     fejezet

/Alice szemszöge/

Alig vártam, hogy a kutya eltakarodjon, mert amíg a képben van, addig az én látásom is elfeketedik. Vak leszek a jövővel kapcsolatba, és ez megőrjít.

Edward minden porcikája árasztotta magából a bűntudatot. A testtartása ernyedt és lomha volt. Olyanná vált, akár egy holtkoros. Még lélegezni is elfelejtett. Jackobbal szemben pedig egyenesen összetört. Ez a fiú, testesítette meg számára a bűnét. A bűnt, mit Bella ellen követett el.

- Mit kerestek itt, Vérszopók? - kérdezte dühösen a farkas fiú.

- Nem Lapusban vagyunk, ez még itt a mi területünk - lépett ki mögülem Emmet. - Annyi jogunk van itt lenni, amennyi nektek nem... - szűrte a fogai közül.

Jackob szeme végig futott rajtunk. Keresett valakit, ami meglepett. Jezz mozdult mellettem, de csak annyit, hogy csak én vegyem észre. Neki is feltűnt a fiú viselkedése, és ez nem jelentett jót. Teljesen összezavart.

- Hol van Bella? - jött a meglepő kérdés.

- Hogy érted azt, hogy hol van - kérdezte dühödten, Edward.

- Úgy öcsém, hogy veled ment el, és gondoltam itt akar lenni az apja temetésén.

- Az apja? - kérdezem, értetlenül.

Most már tényleg teljesen összezavartak a szavai.

- Ez nem Bella temetése? - kérdezem, valami értelmet nyerve a történteknek.

- Hogy érted, hogy Bels... Ti... Mi a francot műveltetek Belsel? - üvöltötte kikelve magából, és a következő pillanatban remegni kezdett, majd nekiugrott bátyámnak, de már farkas alakban kezdte el őt tépni.

Edwardnak, még ideje sem volt védekezni, csak behátráltak, a ház mögötti erdőbe, ahol fojtatták a vagdalkozást.

Hosszú percekig küzdöttek. Esme csak könnyek nélkül zokogott, míg Carlise védelmezően átölelte. Nem akart beleszólni ebbe a vitába, és igazából ehhez nekem se füllött a fogam.

Edward nagyon is hibás volt a történtekért, és Jack az egyetlen akinek van joga ahhoz, hogy megtámadja. Mindannyian úgy álltunk ott, mintha néma szerződést kötöttünk volna, Edward megbüntetéséről. Mindannyian tudtuk, hogy sokkal jobban szeretik ahhoz Bellát, hogy bántsák a másikat, de legalább kiadhatták magukból, ami felgyülemlett, hogy aztán nyugodta beszélhessünk.

Jezz egy pillanat alatt mozdult mellőlem. Nem nézett rám, és még csak nem is kérdezett, csak némán a két fiú közé állt.

- Hagyjátok abba... - suttogta halkan.

- Állj el az útból, Vérszopó.

- Igen Jesper, menny innen - mondták egyetértve.

- Hagyjátok abba... - mondta újra.

- Mi a fenét szólsz te ebbe bele? - kérdezi Jackob.

- Arra nem gondoltok, hogy ha nincs velük Bella, és nincs a farkasokkal, akkor mégis hol van? - üvölti kikelve magából.

A két harcos kilépett támadó állásából, majd kérdőn egymásra néztek.

- Mégis mi a francot tettél Belsel? - kérdezi a farkas fiú kikelve magából. - Az esküvőn megígérted, hogy vigyázol rá...

Edward nem felelt, csak újra elmenekült, az ő kis magányos csöndes világába, a némaság szigetén.

Visszamentünk a házhoz, ahol Jack beinvitált minket. Furcsa volt úgy ide jönni, hogy legjobb barátnőm nincs itt, és pont ez a srác invitál be minket.

A ház ugyan olyan volt, amilyen azelőtt, hogy elmentünk. Minden érintetlen, még a szagok is ugyanolyanok voltak, kivéve, hogy most keveredett a kutyák bűzével.

Mindannyian leültünk a nappaliban, hol Jack mesélni kezdett. A történet közben, pedig észrevettem, hogy Sem megjelenik az ajtóban. Igazából, észre sem vettem, hogy mikor ment el, vagy hogy bármikor úgy egyáltalán ott lett volna.

- Az esküvő után, kb egy hónappal, megjelent Bella. Azt mondta, hogy ti már elmentetek, és hogy ő csak azért maradt, hogy elbúcsúzzon Carlitól, és hogy összecsomagoljon. Olyasmit magyarázott, hogy már túl nagy a lebukásveszély, ezért nem maradhattatok. Én próbáltam rábeszélni a maradásra, de nem engedett. Olyanokat mondott, hogy az élet rövid, és hogy meg kell becsülni, és hogy legyek boldog, és szeressem, majd a leendő családomat, és legyek velük minden percben, mert gyerekévek elszaladnak, és hogy nem lehetünk velük eleget... Igazából nm is értettem. Annyira ködösen beszélt, és annyira gyenge is volt. Napról napra soványabb. Emlékszek, még kérdeztem is, hogy eszik e rendesen, de csak mosolygott, és azt mondta, hogy többet is a kelleténél, de én láttam, hogy nincs minden rendben. Annyira furcsa volt... - Egy pillanatra elgondolkodott.

- Akkor miért hagytad, hogy elmenjen? - kérdezte flegmán Edward.

Tudta, hogy nincs semmi joga így feltenni ezt a kérdést, mert igazából ő is így tett, de láttam rajta, hogy ez, kicsit magának is szánta.

- Hagyta a görcs. Egyik reggel Carlis azzal fogadott, hogy elment, és hogy hagyott egy levelet. Teljesen össze volt törve, és még csak azt sem engedte, hogy megkeressem, azt mondta, hogy majd visszajön, ha már minden rendbe jött, de én nem hittem benne. Igazábol én nem vagyok túl nagy koponya, ezért nem tudok a sorok között olvasni, de az elejtett megjegyzésekből arra gondoltam, hogy veletek ment, és, hogy átváltoztatjátok...

- Várj, hogy érted ezt? - kérdezte Carlise, kíváncsian.

- Hát, például, hogy egész létezése alatt gondolni fog az apjára, meg hasonlók, és említett még valami problémát is, amit meg kell, hogy oldjon, ezért segítséget kér, de után lehet, hogy minden rendbe jön... - Jack a tarkóját kezdte el masszírozgatni, majd gondolkodva húzta össze a szemöldökét.

Neki mindig is nehezére esett gondolkodni, de a segítségkérés nekem is megütötte a fülemet.

- Elolvashatnám én is a levelet? - kérdezte tapintatosan, nevelő apám.

- Persze egy pillanat... - felkelt, majd a konyhában lévő leveles ládában kezdett el kutakodni.

- Carli állandóan ezt olvasta, és próbált rájönni a nyitjára, szinte a betege lett. Rongyosra olvasta ezt a kis papírt.

Carlise a kezébe fogta a kis papírkát, mi pedig körbe álltuk. Valóban Bella gyöngy betűi voltak olvashatók, és valóban rongyosra olvasták.

Kedves apa!

 Sajnálom, hogy csak így levélben van rá módom, de el kell hogy búcsúzzak. Nem tudom, hogy örökre szól ez a búcsú vagy csak átmeneti, de a szívem szakad meg, hogy itt kell hagyjalak.

Problémám adódott, amit nagyon sürgősen orvosolnom kell. Tudom, hogy most arra gondolsz, hogy bármi is az a probléma te biztosan tudnál segíteni, de hidd el nekem, hogy nem. Sajnos ez egy olyan dolog, ami túlmutat minden épeszű dolgon és nekem nincs erőm, hogy egyedül megoldjam, ezért olyan személyek segítségét kérem akik talán tudnak segíteni.

Ígérem, hogy minden percben gondolni fogok rád, és ígérem, hogy soha nem foglak elfelejteni. Egész létezésem során emlékezni fogok rád, remélem te is így teszel majd.

Ui.: Mond meg anyának, hogy sajnálom, és hogy legyen erős. Legyenek boldogak Phillel.

Ja és apa! Szeretlek titeket… És legyél nagyon-nagyon boldog!

Sokszor puszil, egyetlen lányod, Bella!

A levél olvasása után lefagytam. Probléma... segítség... megoldás... ÖRÖKLÉT...

Valóban igaza volt Jackobnak. Az öröklét olvasható ki lényegében az egészből, de a tények teljes tudatában, mi még azt is tudtuk, hogy a terhesség volt az a probléma, de ki a segítség?

- A Volturi... - szalad ki felelőtlenül a számon, de rögtön meg is bántam, mert a következő pillanatban Edward torkából felszakadt egy keserű morgás, majd tombolva kirohant a házból...

Sziasztok Emberek!

Hoztam a frist, és szeretném, ha megdicsérnétek, legalább egy kicsit, mert ilyen jó időben hoztam a frist.

És jöttem egy jó, és egy rossz hírrel is. És a meglepivel.

A rossz, az hogy most két hétig nem lesz fejezet, mert a jövő héten kezdem a sulit, és bele kell egy kicsit rázódnom.

A jó hír, viszont az, hogy vasárnap még hozok egy fejezetet.

Tudom, hogy ez nem kárpótol, de ha visszajöttünk a kényszer pihiről, akkor sokkal jobb, és hosszabb fejezetekkel várlak majd titeket.

A meglepi pedig nem más, mint hogy egy olyan csevegést terveztem két hét múlvára, ahol mindenki jelen időben tud beszélgetni, és nem kell hozzá állandóan frissítgetni az oldalt, mert az elég idegesítő.

Gondoltam, ez egy kis beszélgessünk az írókkal, és dumáljuk ki a sztorikat nap lesz.

Terjesszétek, és szombathoz két hétre, itt találkozunk.

Október 19. (Szombat) 19:00-tól, ameddig a jónép beszélgetni szeretne.

Mára asszem ennyi.

Jó olvasást.

Kérlek komizzatok.

Üdv: Kemra