4. fejezet

1.       4. fejezet 1. rész

Sulpicia végig a kezemet fogta. Egy lépéssel előttem ment, igazából azt sem tudtam, hogy merre, csak haladtam utána mint egy kiskutya. Egy pillanat alatt vagy ezernyi gondolata járt át az elmémet, és ez igazából felszabadított. Nem éreztem, hogy meg kellene felelnem, és azt sem, hogy minden lépésemre figyelnem kell. Annyira jó volt végre, hogy magamat adhatom, és nem kell az emberi dolgokkal törődnöm. Mintha én vámpírnak születtem volna.

Amikor kiértünk a kastélyból, egy csodálatos erdőbe értünk. Alig lehetett pár pillanatra, de nekem egy örökké valóság volt, mert annyira csodálatos volt minden pillanat az új szememmel, ami sokkal több részletet lát, és csodálatos agyammal, ami milliárdnyi emléket tárolt egy pillanat alatt, és ebben a legcsodálatosabb, hogy örökké emlékezni fogok rá, hogy milyen volt először vadászni. Az erdő közepe felé Sulpicia lelassított, majd megállt, és végül lassan elengedte a kezemet. Ekkor értettem csak meg, hogy ezzel a gesztussal nem bátorságot akart belém önteni, és nem is irányítani akart, csak az újszülöttségem miatti kitöréstől óvott meg.

Furcsállottam is, hogy miért pont egy ilyen gyenge nő kísér el vadászni, de mégis megnyugtató volt, hogy nem Dimitri jött el velem. Ő kicsit ijesztő, és láttam rajta, hogy nem is annyira kedvel, ezért nem nagyon erőltettem a dolgot.

- Szagolj bele a levegőbe - mondta nyugodtan.

Behunytam a szemem, és beleszagoltam. Éreztem, hogy az erdő friss illata bekúszik a tüdőmbe, majd, hogy megérzem a vér jellegzetes rozsdás szagát, majd mellé keveredik az édeskés aroma. Egyre jobban alakult át az érzékelésem, emberiből, vámpírrá, és ezzel együtt, vágyni kezdtem a vér ízére. A torkom kaparni kezdett, ezért nem akartam tovább várni. Elengedtem magam, és hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a vámpír, és vadászni kezdjen...