1. fejezet
/Edward szemszöge/
Ismeretlen
vámpír szagát éreztem az emeletről, ami nagyon feldühített. Csak most jöttünk a
családdal, hogy meglátogassuk Bellát, és az, hogy máris valaki van nála
idegesített.
Kérdőn
néztem kislányomra, hogy ismeri e a látogatót, de mivel ő is kérdőn tekintett
vissza rám, már az idegesség kezdett uralkodni rajtam. A házban nem csak Bella
volt, hanem fogadott anyám is, Esme, mert ő két nappal hamarabb jött, hogy
beszélgessen Bellával, míg mi elrendezzük a dolgokat a költözéshez. Mára
végeztünk, így kicsit hamarabb jöttünk, így elhoztuk Nessit az iskolából, hogy
együtt jöjjünk haza. Ugyanis egy kis ideig itt fogunk élni, ebben a városban.
Az idegen
szagát hozta felém a szél, mire húgom a vállamra tette a kezét nyugtatólag.
- Semmi gond
Edward. Bárki legyen is az, ne ess neki rögtön - mondta mosolyogva.
Tapasztalatból
mondta. Ugyanis Bella legutóbbi kérőjét kis híján lefejeztem a legutóbbi
találkozásunkkor, de most nem annak a féregnek a szagát éreztem.
Újra
beleszagoltam a levegőbe, és észrevettem, hogy nincs egyedül a jövevény. Gyors
léptekkel közelítettem a házhoz, majd hatalmas lendülettel vágtam ki az ajtót.
Halottam, ahogy családom követ, és mindannyiunk fejében egy kérdés kavargott,
hogy ki lehet az idegen.
- Alec... -
morogtam fogcsikorgatva, ahogy beérte a nappaliba.
- Edward...
- mondta, semmitmondó mosollyal az arcán.
A szája
mosolygott, de a szeme inkább bűntudatot árasztott, ami kissé megzavart.
Szétnéztem a nappaliban, ahol megpillantottam Bellát, ahogy a világosbarna
kanapén ült, és némán, könnyek nélkül zokogott, Esme pedig mögötte állt, és a
fejét simogatta, nyugtatólag. Ahogy fogadott anyám rám nézett, az ő szeméből is
csak a színtiszta fájdalmat tudtam kiolvasni. A gondolatai kuszák voltak és
csak egy valamit hajtogatott folyamatosan. Volturi. Igen, ez volt az a dolog,
ami az eszében járt, amitől egyre inkább harag, és értetlenség kavargott
bennem.
- Na mi van?
Meghalt valaki? - kérdezte Emmet poénkodva, de egy pillanat alatt megbánta,
mert tényleg mindenki olyan arcot vágott, mintha haláleset történt volna.
- Igazából
nem... Éppen, hogy pont azt mondtam Bellának, hogy egy emberrel fog bővülni a
családotok... - mondta halkan Alec, majd egy oldalra csapva a fejét vigyorgott
ránk.
Annyira
szemtelen volt ez a mosoly, hogy felment bennem a pumpa.
- Alec,
ne... - mondta elhalóan Bella, de nekem már nem kellett több. Ész nélkül
nekiestem a fiúnak, és a nyakánál fogva nekinyomtam a falnak.
- Nehogy már
a Volturi akarja megszabni nekünk, hogy ki élhet a családban, vagy ki nem -
üvöltöttem a képébe.
Az érzelme
egy pillanat alatt változott meg. A harag szállta meg az arcát, a testtartása
pedig megmerevedett a kezem alatt, de mégsem akart szabadulni a kezem alól. Még
csak a karját sem emelte fel, végig az oldala mellett lógatta.
- Ennek a
Volturihoz semmi köze - szűrte a fogai között.
- Akkor
mégis kihez van köze? - kérdeztem.
- Hozzád, te
vadbarom - mondta, mér egy kicsit nyugodtabban.
Nem igazán
értettem, hogy mitől változott meg, csak azt, hogy nagyon zavaró volt, hogy nem
szállt velem szembe, mégis sértegetett.
- Hogy
érted, hogy hozzám van köze?
Egy erős kéz
nehezedett vállamra, amitől kicsit megnyugodtam, de nem akartam elereszteni ezt
a férget.
- Hagy őt
Edward, ő nem tehet semmiről - lehelte a fülembe elcsukló hangon Bella.
Értetlenül
fordítottam rá a tekintetemet, majd vissza a lecsukott szemű kölyökre.
- Üljetek le
a kanapéra, majd mindent megmagyarázunk - mondta csendesen Esme, a többiek
pedig szót fogadva mindannyian helyet foglaltak.
Én még
mindig Alec nyakát szorongattam, aki most kinyitotta a szemét, és bocsánatkérő
szemekkel nézett rám. A gondolatai nem árultak el semmit. Folyton egy képet
láttam, ahol éppen egy vadat ejt el az erdőben, és így rendesen a szemébe nézve
tényleg észrevettem, hogy a szemei borostyán színűek.
- Edward...
- szólt rám apám, majd elővéve a jobbik eszem, tényleg elengedtem.
Amikor végre
a családra emeltem a tekintetem, észrevettem, hogy Bella Nessi vállán zokog,
Esme pedig már édesapámén. Összeszorult a gyomrom és már tényleg nagyon
kíváncsi voltam, hogy mi is történt valójában, és ki az az idegen vámpír az
emeleten, és mit is keres ő itt valójában.
- Félvér? -
kérdezte Alice.
Alec szinte
vihogva felnevetett, amitől kétségbeesett érzelme vibrálni kezdett. Egész teste
feszült volt és ugrásra készen. Furcsa mód nem a támadásra állt készen, hanem a
menekülésre, és ezt Jasper is észrevette, mert egy gondolatot küldött felém,
hogy a srác rejteget valamit. Igazából ezt nélküle is megmondtam volna, mert
azt is tudtam, hogy mit rejteget, vagyis, hogy ki, mert éppen a fent lévő
személyt rejtegette annyira. Azt akarta, hogy minél később jöjjünk rá, hogy ki
is ő valójában.
- Igen
Alice, félvér. Az apja egy vadbarom vámpír, az anyja, meg egy csodaszép
embernő... - mondta lehunyt szemekkel a végén.
- Mit csinál
odafent? - kérdezte Carlisle, joggal.
- Súlyosa
megsebesült, és lefektettük, hogy aludjon egy kicsit... Már ájult volt, amikor
Alec idehozta - mondta Esme, szerelme szemébe nézve.
- Ne
húzzátok már az agyunkat az istenért. Mondjátok meg ki ő, és kész - kelt ki
magából Emmet.
- A neve
Katrina Alisa Volturi, és azért van itt, mert Aro meg akarja ölni, így nem
láttam más lehetőséget. Azért hoztam ide, hogy Carlisle megvizsgálja, aztán egy
kicsit felépüljön, és már itt sem vagyunk - mondta kicsit nyugodtabban Alec,
egyenesen apám szemébe nézve.
- Nem, nem
mehettek el innen. Itt fogtok maradni, és nem fogadok el ellenvetést - mondta
Bella, közben pedig felpattint a helyéről, és az ablakhoz sétált, majd kinézett
rajta.
- Hiszen azt
sem tudod kit engedsz a házadba - vetette ellen Alice.
- De igen.
Én ne tudnám kit engedek be a házamba? Addig maradnak, ameddig én azt nem
mondom, hogy menjenek el - üvöltötte kikelve magából Bella.
Nessi odasietett
anyjához, és egy meleg ölelésben részesítette. Láttam hogy Bella furcsa
fintorral fordította el lányomról a szemét, de azért ölelését viszonozta.
Annyira idegenként ölelte, hogy szerintem a szobában mindenkinek szemet szúrt.
- Mi a gond
drágám? - kérdezte apám, atyai hangon, de csak nem akart válaszolni, mire Alec
fújtatni kezdett.
- Neked meg
mi bajod van, öreg? - kérdezte idegesen Emmet.
- Semmi,
csak furcsa, ez a nagy családi összetartás... Amikor legutóbb láttam Bellát,
éppen a halálán volt, és egyikőtök sem állt mellette - mondta gúnyos mosollyal
az arcán.
- Ne beszélj
így kérlek... - lehelte Bella.
- Miért ne.
Én legalább elhoztam őt ide, amikor pedig megesketett, hogy nem fogom megtenni.
De mégis csak a halálán volt. Arra gondoltam, hogy nincs senki aki megmenthetné
az életét, csak a ti családotok, amikor megígértem, hogy soha nem hozom ide...
Te is ezért jöttél el a Volturihoz, mert nem volt más esélyed. Belehaltál
volna, és máshol nem értettek volna meg - mennydörögte Alec miközben Bella felé
közeledett.
- Ne légy
igazságtalan. Az teljesen más eset volt. Én szülni mentem oda. Avval a
tudattal, hogy ott fogok meghalni, de legalább a gyermekem túléli - mondta
szemlesütve.
- Hát pont
ez az, hogy a túlélés sok mindent jelenthet, és most neked megadatott egy új
esély. Talán nem akarsz élni vele?
- Nem az a
gond, hogy nem akarok, csak az, hogy körülmények nem jók...
- Miféle
körülmények? Itt nem a helyről, vagy az időről van szó, hanem arról, hogy
elfogadod e őt a család egyenjogú tagjaként, vagy kirakod az utcára, mint egy
kivert kutyát.
Már
mindketten egymással szemben álltak, és farkasszemet néztek. Nessi jobbnak
látta kitérni közülük.
- Úgy érzem
kimaradtunk egy beszélgetésből, és ez egyre jobban zavar - mormogta Emmet
idegesen, majd mindenki kérdőn nézett a párosra.
- Arról van
szó, hogy a lány, aki az emeleten alszik, nem más, mint Bella és Edward
lánya...
Szia Olvasó!
Örülök, hogy elolvastad a fejezetet :) és nagyon hálás vagyok azért, hogy nyomon követed, az én kitalált Cullen családom életét :) Ha most regisztrálsz a Játékra, és utána, - de ha előtte az sem gond :) - írsz pár sor kommentet, akkor megnyerheted a Volturis poharat :)
Nem titkolt szándékom, hogy így bírjam rá az olvasóimat, hogy kommenteljenek, de az ajándék az fix, és egy olvasó garantáltan megkapja.... Ezen felül, ha minden fejezet után írsz egy kommentet, növelheted az esélyeidet, mert annyiszor kerül fel a neved a listára :)
Így mindenkit megkérek, hogy szívből és őszintén írjátok meg a véleményeteket pár szóban :)
Üdv: Kemra
Szia!
VálaszTörlésNemrég találtam rá az oldaladra!
Nagyon jól írsz! Kicsit azért rövidek a fejezetek :). Érdekesen alakul a történet! Kíváncsi vagyok akkor ki Nessi? vagy ikrek voltak? Miért bánik Bella elutasítóan Nessivel? És persze még egy csomó kérdésem lenne:). Remélem a következő részekben választ kapok! :)
Várom a folytatást!
Julcsi
Szióka Julcsi:)
TörlésÜdvözöllek az olvasóim között :) és köszönöm, hogy olvasol :)
Igen, a fejezetek hosszán még szenvedek, mert nagyon nehéz elég hosszút írnom... Nagyon lassan haladok, de próbálok azért hetente új fejezetet hozni :)
A kérdéseid hamarosan válaszra találnak, úgyhogy nem kell nagyon sokat várnod :)
És ha ajánlhatom, akkor te is nyugodtan jelentkezhetsz a játékra :) Nem muszáj hozzá profil, csak a nevedet küld el emailban, és a komi végén mindig írd oda, és így fel tudom majd jegyezni. És ha most regisztrálsz, akkor már ezt a kommentet is beleszámítom majd :)
Üdv: Kemra
hali
VálaszTörléstudtam h valami nem stimmel tul könnyen engedte el Aro miért?? hát ezért ikerk volt
Bella miért ilyen büntudat??
és ki mit fog hozzá szolni??
Balla kéröje na ez megnéztem volne
vátom a kövit
üdv
Reni
Szióka Reni :)
TörlésGondoltam, hogy majd meglódul a fantáziád, de még jó, hogy így is maradt pár kérdésed :) Ne aggódj, jönnek még kínos pillanatok dögivel, meg szenvedni is fognak, de ez majd a jövő zenéje :)
A jövő héten jön a friss, és a végen minden kiderül :)
Üdv: Kemra
Hát most összezavarodtam.Valami nem volt kerek hogy Aro miért engedte el olyan könnyen,de erre nem gondoltam. Kíváncsian várom, mi lesz a folytatásban.
VálaszTörlésSziia! Nem rég találtam rá a blogodra és nagyon tetszik. Nagyon ügyesen írsz... :D Érdekes a történet, nagyon tetszik. Érdekesen csűröd- csavarod a szálakat. Sok kérdés merül fel az emberben miközben olvassa. Kíváncsian várom a folytatást :DDD Puszillak Vivien
VálaszTörlés