+18
8. fejezet
8. fejezet
A puha párnák úgy öleltek át, mintha csak felhőn feküdnék. Nem éreztem
a testem, csak lebegtem a semmiben. Az álmok pedig úgy rántottak magukba mint ezelőtt
semmi. Álmomban a felkavarodott érzések emlékeket hoztak magukkal, azok pedig
rég eltemetett fájdalmakat. Mint egy lánc kapcsolódtak egymásba a képek.
A csodálatos gyerekszobám, ahol a falnak furcsa mályvás színe volt. A
fekete kanapéra vagy a hófehér elefánt mintás ágyra. Emlékszek a rengeteg híres
festmény reprodukciójára a falon. Csak felhőtlen emlékeim vannak arról az
időről. Csak akkor jönnek elő a valós emlékek, ha jól megerőltetem az agyam.
Mintha egy sűrű fátylon nézném az emlékeimet. Borzasztóan zavaró. Emlékszem,
hogy a szobámban volt egy hatalmas teljes alakos tükör is. Nagyon sokat
illegettem magam előtte. Folyton táncoltam. Kislányként úgy képzeltem, hogy
táncosnő leszek. Emlékszek arra is, hogy Alec a szomszéd szobában volt. Mindig
hallottam, ahogy egy csodás dalt játszik a zongoráján, de furcsa mód, csak azt
az egyet volt hajlandó játszani. Azt mondta, hogy egy kedves ismerősének írták
és hogy az egy altató. Mindig megkértem, hogy játssza el nekem. Sokszor aludtam
el a zene andalító dalára. Emlékszek, ahogy átjár a dal és felmelegíti
fájó-sajgó szívemet. Minden szomorú percemben ezt a dalt dúdoltam.
Amikor elég idős lettem kezdtem megismerni a nőiességemet, persze Dada
folyton a nyomomban loholt, így esély sem volt rá, hogy valakivel
megismerkedjek, ezért nekem csak Alec maradt. Félreértés ne essék. Nagyon is
vonzó volt, meg minden, de akkor is fura egy figura. Folyton egyedül volt,
amikor meg meglátott mindig tett egy sértő megjegyzést rám. Nagyon sok időm és
munkám fekszik benne, hogy végre elfogadjon. Nem akartam én vele rosszban
lenni, de néha annyira fel tudott idegesíteni. Folyamatosan provokált és
kihozta belőlem a legrosszabbat, de magányos perceimben, meg folyton rajta járt
az eszem. Mindig is nagy talány volt számomra. Meg akartam ismerni jobban.
Tudni miket titkol, hogy neki mi a története. Mert az idők folyamán egyet
megtanultam, mindenkinek van egy.
Igazán viszont akkor figyeltem fel rá, amikor az egyik karácsonyi partin,
- amit a Voltura rendezett a békekötés nevében, - egy csodálatos fekete ingben
és fehér nyakkendőben jelent meg. Rajtam egy 1920-as évek béli tört fehér
csipkeruha volt. Spagetti pánttal és egy csodálatos csipke berakással.
Tökéletesen követte az anyag a derekam vonalát, az alja pedig a földet söpörte.
Húsz centis uszálya úgy suhant utánam mintha valami két lábon járó sellő
lennék. Kényelmes volt, pont ezért volt annyira kihívó a vörös rúzsom, mely
kacérkodott és hívogatott.
Alec egyenesen hozzám sétált és felkért táncolni, de még reagálni sem
volt időm magával is rántott a táncparkettre. Belenéztem csodálatos szemeibe és
lemerevedtem. Szemei csak úgy csillogtak a borostyán színtől, amit eddig nem is
vettem észre. Ég és föld volt a különbség az embervéren élő és a vegetáriánus
vámpírok között. Eddig igazából nem volt ennyire feltűnő, hogy ő az. Mondjuk
suttogták már a palotában, hogy Alec évek óta nem ölt, de nem akartam elhinni,
hiszen maga a kiállása is olyan, mint egy sorozatgyilkosé, a tekintetével pedig
ölni lehetne. Mégis a szeme nem hagyott kétséget, hogy vegetáriánus.
- Miért nem ölsz embert? - kérdeztem mélyen a szemébe nézve.
- Mert nem muszáj… - mondta szűkszavúan, majd megpörgetett.
- Ez nem válasz - mondtam.
- Egyszer régen, megfogattam egy nagyon jó embernek, hogy nem ölök
többet. Azóta pedig betartom, mert ettől nekem is jobb lett az életem.
- Akkor mégis miért olyan borostyán a szemed, alapból pedig miért nem?
- Több száz évig éltem embervéren, a közeledben pedig megrészegülök.
Ha te jelen vagy, akkor minden önkontrollom elszáll.
- Talán a véremre szomjazik, Mr Finch
- Megbolondít a jelenléte Mis Alisa… - lehelte a fülembe, majd olyan
szorosan átölelt, hogy mozdulni sem bírtam.
- Tudod, már a születésed előtt tudtam, hogy különleges vagy.
- Te ismerted az édesanyámat? - kérdeztem elképedve, majd tekintetét
kerestem, de az nem árult el semmit.
- Így is mondhatjuk - válaszolta egyszerűen.
- Hogy érted azt, hogy így is mondhatjuk?
- Itt nem beszélhetek - felelte.
Elkezdett kifelé húzni a teremből.
A tömeg körülöttünk ritmusra mozdult. Tudta, hogy Alec ezzel a
tettével felhívja magára a figyelmet, mégis mintha megállt volna körülöttünk az
idő. Mindenki úgy mozgott mintha észre sem vett volna. Úgy mentünk el a
vámpírok mellett, mintha nem is léteznénk. Már előre vártam, hogy mikor lép
elém a Dada és küld a cellába büntetésképpen. Aro haragja pedig tutira kiveri
majd a biztosítékot.
Pánikba estem egy pillanatra, de amikor még a folyosón sem állítottak
meg, elszállt minden félelmem.
- Hová megyünk? - kérdeztem érdeklődve, amikor átrángatott a következő
folyosóra.
- A szobámba. Ott biztos nem keresnek majd.
- Miért keresnének? - kérdeztem flegmán, lehuppanva az ágyára.
Meglepően kényelmes francia ágya volt, az én hatalmas uszályos
szoknyám pedig túl kényelmetlen.
- Azért mert el akarok mondani az igazat. Évekig sikerült elhallgattatniuk,
de most nem fogom hagyni.
- Ez nagyon komolyan hangzik. - Bújtam az ölébe, majd lerántottam az
ágyra.
- Igen az. Kérlek, ne mismásold el a dolgot.
- Én? Soha - mondtam, majd ölembe hajtottam fejét és rövid hajába
túrtam.
- Annyira egy lehetetlen nőszemély vagy.
- Tudom. - Leheltem a hajába, majd nekidöntöttem homlokom az övének.
- És most mi lesz? Mesélsz vagy csinálunk valami mást?
- Még gyerek vagy - jelentette ki, de nem mozdult.
- Te meg egy vénség. - Kacagtam fel.
- Néha úgy érzem sokkal idősebb a lelked az enyémnél. Olyan mintha többet
láttál volna a világból, mint én.
- És ha tényleg így van? Mit csinálsz?
- Ne mondj ilyeneket, mert még jobban gyűlölni fogom magam.
- Azt sosem szabad drága. Mindig éld úgy az életed, hogy minden
tetteddel számot tudj adni.
Szavaimra teste megfeszült, kezeivel pedig görcsösen kapaszkodni
kezdett a derekamba. Végig simítottam a hátán, majd újra hajába túrtam és az
arcát kezdtem simogatni. Lehunyta szemét, élvezte érintésemet. Sokáig
mozdulatlanul feküdt.
Majdnem tíz perc telt el mire rászánta magát, hogy felkeljen. Amikor felállt
végig nézett rajtam. Úgy éreztem levetkőztet tekintetével. Belepirultam a
gondolatba, hogy végül is jó volt a ruhaválasztásom.
Oda hajolt hozzám, szája pedig olyan gyengéden érintette a
kulcscsontomat, hogy beleborzongott minden porcikám. Kezei gyengéden simítottak
végig hátamon, a cipzár pedig készségesen adta meg magát érintése nyomán. Apró
csókokat lehelt meztelen vállamra, hatására bőrömön bizsergés futott végig.
Lágyan lehúzta vállamról a selymes anyagot. Fejem alá nyúl ezzel kissé
megemelve, száját számra tapasztotta. Forró csókban forrtunk össze...
Ajkai olyan puhák
és selymesek voltam, mintha isten is csókra teremtette volna. Kezeimet szorosan
nyaka köré fontam, érezni akartam kemény testét, és abban a pillanatban azt
kívántam, hogy soha ne érjen véget az a perc.
Éreztem minden
egyes porcikáját, ahogy az enyémnek préselődik. Lassan visszadőltem az ágyra,
így magammal húzva őt.
- Ha nem lennél,
meghalnék - lehelte bőrömbe két csók között.
Csókokkal
halmozta el nyakamat, majd haladt egyre lejjebb. A ruhámat maga előtt tolva
puszilgatta végig minden porcikámat. Sokáig kényeztetett, de amikor fölé
kerekedtem és a nyakkendője után nyúltam, hogy kikössem egy mozdulattal,
megállított. Féloldalas mosolyt küldtem felé. Csak úgy csibészesen, hogy
megnyugtassam, nincs semmi gond.
Kezeit lassan
ejtette vissza maga mellé az ágyra ezzel visszaengedve nekem a kényeztetést.
Végül aztán
meggondoltam magam és rajta hagytam a hófehér nyakkendőt és úgy kezdtem el
egyesével kigombolni az ingjét. Végig pusziltam kemény mellkasát, közben pedig
ujjaimmal rajzoltam le apró köröket. Amikor elértem az övéig a csattal kezdtem
el bajlódni. Nadrágját próbáltam minél lassabban lehúzni. Fekete alsója már
eléggé domborodott, de ami engem illet kicsit azért töbre számítottam. Lassan
felkúsztam hozzá és egy őrjítő csókban forrunk össze. Úgy ölelt, és úgy
simított végig rajtam mintha attól félt volna, hogy bármelyik pillanatban
elveszíthetne. Annyira csodálatos volt elveszni a karjai között, akár örök
életemet el tudtam volna ott képzelni.
Egyik kezemmel
kutatni kezdtem alsónadrágjában, de a kezem sokkal nagyobbra talált mint amiről
valaha álmodni mertem volna. A könyvekből és a televízióból ilyesmit nem tud
megtanulni az ember, és nem is lesz rá jobban kész attól, hogy tudja mit
várjon.
Hezitálásomat
látva, óvatosan lehúzta rólam a csipkés anyagot, majd mért végig
szemérmetlenül. Szemei már feketék voltak a vágytól. Sehol nem láttam bennük a
borostyán csillogást, de most nem is zavart, hiszen tudtam, hogy most én értem
el a változást. Fölém hajolt és gyengéden megcsókolt. Széttette a lábaimat és
közé feküdt, de közben nem eresztette ajkaimat. Egyik kezével észrevétlenül ő
is kibújt az alsónadrágjából, majd elszakadt számtól és mutató ujját megnyalta.
Figyeltem ahogy kezével lenyúl, majd megéreztem forró, lüktető lábaim között
kezét, ahogy ingerelni kezd. Annyira jól esett ahogy simogatására elöntött a
bizsergés és azt is éreztem ahogy egyre nedvesebb leszek. Amikor végzett
kezével a férfiasságát a megfelelő helyre illesztette majd olyan gyengéden
ahogyan csak tudta belém hatolt. Külön élvezet volt, hogy éreztem magamban
hatalmas péniszét, de egy idő után feszülni kezdett és végül nem éreztem mást,
csak enyhe fájdalmat. Amikor tövig bent volt megállt és várt, csókokkal
hintette be az arcom nyugtatás képen. Amikor látta rajtam, hogy semmi gond
nincs és teljesen rá figyelek, óvatosan elkezdte kifelé húzni. Ez már nem fájt,
inkább megkönnyebbülést éreztem. Nem vette ki, helyette rögtön visszafelé
kezdte tolni, de még mindig lassan. Egyre jobban kezdtem élvezni a monoton
ritmust. Minden lökéssel egyre közelebb az élvezethez. Jó pár perc csodálatos
"kínszenvedés" után elöntött a csodás érzés, amely a csúcsra
juttatott. Egyenesen a mennyekben jártam. A nyugalom és a vágy egyszerre öntött
el. Amikor kinyitottam a szemem Alec mosolyával találtam szemben magam. Megállt
a mozdulatban és boldogan fürkészte arcomat. Csodás érzés volt tudni, hogy elég
fontos vagyok számára, de abban a percben minden féle képen vissza akartam adni
neki azt az örömöt amit nekem szerzett.
Játékosan
lelöktem magamról, a hátára fektettem és úgy ültem a hasára. Hozzá préseltem
magam a mellkasához, így csókoltam meg. Kezemmel segítettem magam a megfelelő
helyre, majd felültem. Hatalmasat nyögtem, ahogy hírtelen hatolt belém tövig,
merev hímvesszője. Ijedten ragadta meg derekam, de én tekintetemmel nyugtattam,
hogy - semmi gond. Olyan csodás érzés volt magamban tudni, hogy már ez, felért
egy élvezettel. Lassú ritmusba kezdtem. Picit gyorsítottam, de csak annyira,
hogy neki is kényelmes legyen. Láttam rajta, hogy nagyon és azt is éreztem,
hogy egyre közelebb van az angyalkákhoz, ezért kicsit ringatni kezdtem a
csípőmet. Éreztem, hogy én is egyre közelebb kerülök a mennyhez ezért össze
szorítottam a combjaimat és éreztem ahogy Alec teste megfeszül, majd megéreztem
ahogy hímvesszője lüktetni kezd. Abban a pillanatban én is megérkeztem az
angyalkákhoz, testem pedig megfeszült.
Nem volt olyan
erős mint az első és nem is tartott addig mint az első, de nagyon is élveztem.
Amikor láttam,
hogy Alec is visszatér leszálltam róla és ledőltem mellé. Bele fészkeltem magam
ölelő kezébe, fejemet pedig tökéletes mellkasára hajtottam.
- Te a végén nem
is mentél el - mondta panaszos hangon.
- Ó dehogy nem.
Veled egyszerre, és ez mindennél többet jelent nekem - feleltem mosolyogva.
- Most cserélhetek ágyneműt - nevetett szórakozottan. - Pedig nem is ezt
terveztem.
- Miért? Mit terveztél? - Könyököltem fel, hogy jobban lássam az
arcát.
- Egy beszélgetést. Egy nagyon nagy beszélgetést. - Lett megint
szomorú a tekintete.
- Mégis miről akartál velem beszélgetni?
- Az anyukádról. - kezdett bele, majd elengedett és felült.
- Ne is kezd el - vágtam a szavába, közben én is felültem.
- Tudnod kell az igazságot - mondta idegesen.
Zavarában felpattant az ágyról és úgy ahogy volt meztelenül elkezdett
fel s alá sétálgatni. Enyhe röhögő görcs lett rajta úrrá, amit sajna nem tudtam
abba hagyni. Tudom, hogy gyerekes voltam, de egyszerűen nem bírtam abba hagyni.
- Ez nem tréfa Cat - förmedt rám.
- Nem vagyok macska Ne nevezz így.
- Jeni is mindig így szólít - fordult felém meglepődve.
- Azért mert ő egy idióta, nem éti meg, hogy utálom ha így szólít.
- Akkor mégis, hogy szólítsalak?
- Van nekem rendes nevem. Ráadásul kettővel is megvert a sors. Válassz
magadnak kedvedre.
- Katrin… Alisa… - nyögte szórakozottan.
Leült mellém az ágyra és visszatakarózott.
- Mind a kettő béna - mondta flegmán, majd a mellkasára vont. Olyan jó
érzés kerített hatalmába, hogy mosolyognom kellett. A biztonság és az otthon
érzetét keltette bennem.
- Ha annyira béna akkor találj ki te valamit - ajánlottam fel. - De
aztán valami vagányt, ha lehet.
Összeszaladtak a ráncok a homlokán.
- Alíz - mondta mosolyogva. - Alíz, az elvarázsolt csoda országból.
Aki a végén megtalálja a hazavezető utat.
- Ez frappáns, és még tetszik is.
- Emlékszel a születésedre?
- Nem - feleltem egyszerűen.
- Tudod nem bánom azt az éjszakát.
- Én sem - mosolyogtam.
- Lehet... de ha elmondom az igazságot akkor meg fogsz gyűlölni.
- Semmitől nem gyűlölnélek meg.
De az igazság fájdalmas és szörnyű…
- Azt nem kétlem - mondtam, mélyen a szemébe nézve.
- A képességemnek hála, hogy nem emlékszel az akkor történtekre.
Órákra elvágtalak a külvilágtól - mondta lehajtott fejjel.
- Erre magamtól is rájöttem egyetlenem.
De nem érted? A szüleid élnek Alíz. Ráadásul mind a ketten. Boldogan
élnek valahol, de csak azért mert nem tudnak a létezésedről - habogta
kétségbeesve.
- Tudom Drágám, tudom - mondtam kedvesen, majd átöleltem nyugtatólak.
- Mi az, hogy tudod? - üvöltötte el magát. - Mégis mióta?
- Csak pár hónapja. A szülinapomon Aro megölelt, hogy felköszöntsön.
Véletlenül lemásoltam a képességét és beleláttam a gondolatai közé.
- De hogyan tudtad kiszűrni annyi emlék közül?
- Eléggé megkönnyítette a dolgomat. Elszóltam magam, hogy bár itt
lenne az anyám, erre rá gondolt.
- Mennyit tudsz? - kérdezte fagyosan. Pókerarcot öltve, amitől
mosolyognom kellett.
- Eleget, hogy álmatlan éjszakáim legyenek.
- Akkor miért nem gyűlölsz? Miért feküdtél le velem?
- Nem a te sarad volt ami történt. Figyellek, amióta csak az eszemet
tudom. Folyamatosan gyötrődsz. Mindenért magadat okolod. Rám se bírtál nézni
bűntudat nélkül. A születésnapomon állandóan elvonulsz és napokig nem látlak.
Ráadásul megígérted az anyámnak, hogy nem ölsz embert és már harminc öt éve
betartod. Ezen felül meg óvsz, figyeled minden lépésemet és nem elhanyagolható,
hogy szeretsz. Ez azért sokat nyom a latba - mondtam mosolyogva, majd
megcsókoltam.
- Buta nőszemély - ölelt magához.
- Vén kujon - vágtam vissza halkan…
Másnap persze a nagy hacacáré nem maradhatott el, az eltűnésem miatt.
Aro tajtékzott a dühtől. Sulpicia csalódott volt. Dada pedig örömittasan
húzogatta a szemöldökét.
Persze az éjszaka történtekről senki nem tudott. Alec mélyen hallgatott.
Úgy csinált mintha azt sem vette volna észre, hogy eltűntem, így Aronak eszébe
se jutott ellenőrizni az emlékeit. Ami engem illet egy kicsit csaltam. Mentális
pajzsomat felhúztam elmém elé, így semmit sem láthatott. Még nem állt szándékomban
felfedni a kártyáimat, de abban már biztos voltam, hogy Alecra bármikor
számíthatok.
A délelőtti ébresztő annyira nem esett jól. Úgy álmodtam volna tovább.
Látni szerettem volna a folytatást. Egy olyan verziót, amiért nem nekem kell
tenni, nekem csak meg kell élni és minden megy a saját ritmusában.
Az orrom megtelt húsleves illatával. Hírtelen pattantam fel az ágyban.
- Kész az ebéd - mondta nyugodtan Alec, majd az ablakhoz lépett és
kihúzta a függönyt. Odakint bors volt az idő, de azt már megszoktam. Alec
mellet hozzászoktam, hogy a napfény ritka társunk utunkon.
- Basszus, jól elaludtam. Pedig úgy terveztem, hogy Reneesmenek és
Jackobnak ma én főzöm az ebédet - mordultam fel, majd feltápászkodtam, hogy
felöltözzek…
hali
VálaszTörlésujra itt yuppiiiiiiiiiii
na nem szekáláskénit de tényleg örülök
hmm azegény Alíz nagyon sajnálom de kiáncsi vagyok mit tervezz
és még mindig érdekel az az idö ami kesett nekünk Bella mit csinált és Edy???
várom a kövit
üdv
Reni
Köszönöm, hogy ennyire kitartó olvasóm vagy :) Nem ígérhetek semmit, de annyit igen, hogy nem fogsz unatkozni a további fejezetek olvasásával :) Edy és Bella ügye más tészta, most igazából Alíz és Alec kapcsolatára akarok több hangsúlyt fektetni, mert az ő történetük szála egy másik mese része lesz :) De ígérem kapsz egy kis ízelítőt a háttérsztoriról :)
VálaszTörlésÜdv: Kemra