6.
fejezet
/Edward szemszöge/
A düh és a
csalódottság letaglózott. Soha életemben nem csalódtam még ekkorát. Bella volt
életem értelme. A lelkem, ami vámpírrá válásommal eltűnt a világból. Gyűlölet
gerjedt bennem ahogy megjelenik előttem Bella áhítatos arca amint a hasát
fogja...
Igen gyűlölet...
Gyűlölöm a
tudatot, hogy az én kis angyalom, valaki mással volt, és ráadásul teherbe is
esett tőle. Mindig azt próbálta elhitetni velem, hogy szeret, de ez nem volt
igaz. Minden szava megtévesztés volt. De miért nem vettem észre? És egyáltalán
mikor? És kivel?...
De talán nem
is akarok válaszokat. Lehet, hogy az rosszabb lenne még a mostani érzésnél is.
De akkor is
képtelen vagyok kiverni őt a fejemből. Állandóan az arca, a hangja, az illata
és ő maga jár az eszemben. A retinámba égve látom őt, mint az én személyes keresztemet.
Annyira fáj, és annyira... annyira... annyira... szenvedek. Nem tudom, hogy mit
tegyek. Nem tudom, hogy mit kellene tennem. Hová forduljak. Legszívesebben
meghalnék, de még azt sem tehetem meg, mert eljátszottam az utolsó esélyemet is
rá.
Családom nem
hagyná, hogy megtegyem, idegesítő húgom pedig biztosan látná, a Volturi meg...
Igen, talán
a Volturi - gyúl elmémben világosság.
De nem,
hozzájuk nem fordulhatok. Ha megtudják, hogy Bella nem vámpír akkor levadásszák
és kivégzik. Bármennyire is gyűlölöm őt, akkor sem akarom a halálát, és
ráadásul ott van még a gyereke is...
Gyerek...
Talán azért csinálta... Rájött, hogy mellettem nem lehet neki, és ezért csalt
meg. Lehet, hogy el is akarta mondani, csak én beleerőltettem a házasságba. Az
is lehet, hogy Jackob a gyerek apja...
Remélem jó
apa lesz, és hogy vigyáz majd Bellára.
A szívem
szakad meg a saját gondolataimtól, és bár tudom, hogy minden egyes
gondolatfoszlányba újra belehalok, akkor is...
Valamiért
képtelen vagyok őt elengedni...
Nem látom,
hogy hol van ennek a vége. Látnom kellene talán még egyszer, hogy el tudjam
engedni, és hogy tudjam jó helyen van, de igazából nem tudom megtenni. Ha
látnám boldogan gömbölyödő hassal Jackob oldalán, az felérne egy lórúgással.
Csak tudnám
mitévő legyek. Csak lenne gyógyír fájó sebemre...
/Alice szemszöge/
Alig pár nap
telt el azóta, hogy eljöttünk, és újfent otthagytuk Bellát.
De most
komolyan... Mi a franc történt?
Nem túl
sokat értettem az egészből, csak azt, hogy Edward és Bella miután elmentek a
nászútra jól érezték magukat. Aztán megtörtént köztük aminek meg kellet.
Megjegyzem nem láttam belőle semmit, de azért az már ott volt a levegőben, majd
Edward megrettent és mintha visszafelé kezdtek volna folyni a dolgok. Aztán
Bella úgy döntött, hogy ember akar maradni még egy kicsit, Edward meg majdnem
beadta a derekát amikor Bella jövője hírtelen eltűnt.
Emlékszek,
éppen Jazzel feküdtem az ágyon, és csak élveztük egymás társaságát amikor egy
látomás jelent meg előttem.
Bella és
bátyám a fürdőben beszélgettek. Azt sajnos nem hallottam, hogy miről, de azért
annyit kivettem belőle, hogy Bella havi problémájáról megy a beszélgetés, majd
láttam ahogy Edward megfagy, Bella szólogatja, majd megcsörren bátyám
telefonja. Bella felveszi és az én nevemet mondja, majd a kép eltűnt. Furcsa és
baljós érzés telepedett rám, ezért erőltettem, hogy legyen még látomásom.
Edward jövőjében, csak annyit láttam, hogy egy szobában gubbaszt, és végtelenül
szomorú, de Bella jövőjében nem láttam semmit, egy hatalmas fekete lyuk. Nem
volt jövője...
Ijedten
ültem fel az ágyon. Jezz arcán csak a rémületet láttam, de most nem tudtam vele
foglalkozni. Bella eltűnt a szemem elől és ez nem jó...
Telefonom
után nyúltam és felhívtam őket. Akárcsak a látomásomban, legalább kétszer
csengett és csak azután vették fel.
Bella amikor
felvette a telefont csak félve mert bele szólni. Hallottam ahogy zaklatottan
zihál.
- Alice? -
kérdezte.
- Mi történt
Bella?
- Most nem
mernék megesküdni rá... - Szíve hírtelen felgyorsult. - Carline ott van? -
kérdezte rekedt hangon.
- Adom -
mondtam gyorsan.
Eltartottam
magamtól a telefont, majd hangosan kiáltottam nevelő apám nevét.
Bár tudtam,
hogy felesleges, mégis szükségesnek tartottam, hogy kiüvöltsem magam egy
kicsit.
Egy pillanat
sem kellett, már mellettem is volt. Átadtam neki a telefont, majd megöleltem
Jezt, hogy vigaszt találjak.
- Carline?
Sokkot kaphat egy vámpír?
- Történt
Edwardal valami? - kérdezte Carline félve.
- Nem,
csak... - de nem fejezte be mondatot. A szemem előtt egy újabb kép kezdett
kibontakozni.
Edward
dühösen dobálja Bella ruháit a bőröndökbe, Bella pedig keservesen sír.
- Hogy
tehetted? - üvöltötte dühösen Ed. - Hogyan?
Szemében a
harag és a csalódottság kavargott.
- Én nem
csináltam semmit... Én nem - zokogja kétségbeesetten.
A kép eltűnt
én pedig visszatértem a jelenbe.
- Tedd le...
- üvöltötte Edward a telefon másik oldalán.
-
Szerelmem?!!! - Nehezen tudtam megállapítani, hogy mondja vagy kérdezi e. Bella
hangja furcsán ijedtnek hatott.
- Fogd be,
és tedd azt amit mondtam.
Carline ijedten
nézett rám. Jezz keze pedig szorosabban vont magához.
Hangos
csörömpölést hallottunk a vonal másik végéből, majd Edward jéghideg krcos
hangját hallottam meg.
- Indulunk
haza. Később majd visszahívlak titeket.
A vonal
pedig várakozás nélkül megszakadt.
Carline
értetlenül nézett rám. Lassan bontakoztam ki szerelmem karjaiból, majd kivettem
nevelő apám kezéből a telefonomat.
- Mi
történt? - kérdezte értetlenül.
- Fogalmam
sincs. Én is csak annyit tudok amennyit te. Ezen felül, pedig, hogy eltűnt
Bella jövője, és ez aggaszt - mondtam őszintén.
Carline
tudja, hogy az, hogy nem látom, csak egyet jelenthet, azt, hogy meg fog halni,
de erre nem is merek gondolni. Biztosan van valami más opció, csak éppen nem
látom.
Elmondtuk a
többieknek, hogy mi történt, majd megpróbáltam újabb látomást erőltetni, de
Bella jövője továbbra is homály maradt előttem. Bátyám jövőjében is csak annyit
láttam, hogy megállás nélkül, legjobb barátnőmmel ordít, majd, hogy elindulnak
Mexikóból magángéppel.
Annyira
ideges voltam, hogy még szerelmem nyugtató hullámai sem bírtak pattanásig
feszült idegeimmel. Családtagjaim sem találtak választ Edward viselkedésére.
Mindenki a sötétben tapogatózott.
Féltem hogy
valami nagyon rossz fog történni, ezért megkértem szerelmemet, hogy hívja fel bátyánkat.
- Helló
Edward! - szólt bele a telefonba nyugodtan.
- Ne most
Jasper - mondta élesen.
- Mi történt
tesó?... - kérdezte.
- NE MOST...
- üvöltötte kikelve magából.
Mindannyian megijedtünk.
Igazán féltem testvérem viselkedésétől.
- Mond el,
kérlek... - próbálkozott tovább szerelmem.
-
Megcsalt... - suttogta összetörten.
Értetlenül
néztünk össze, hiszen nem így ismertük Bellát, és én nem is tudnám róla
elképzelni, hogy ilyet tegyen.
Mondjuk, ha
jobban bele gondolok... Az, hogy eltűnt a jövője utalhat rá, hogy eldöntötte,
hogy mégsem marad a bátyámmal, helyette Jackobot válassza, de akkor miért várt
eddig? Talán tart Edwardtól?
Annyi
kérdés, és egy válasz sincs. Talán ha megjönnek... Talán...
- Megcsalt -
suttogta újra. - Megcsalt... Megcsalt... Megcsalt... MEGCSALT - üvöltötte
kikelve magából.
- Kérlek ne
- hallottam egy gyenge erőtlen hangot a háttérből.
- Mit
csináltál Edward? - kérdeztem kikelve magamból.
- Semmit -
üvöltötte. - Indulunk haza.
Mondta
ingerülten, majd megszakadt a vonal.
Sziasztok olvasók! :)
Sajnálom, hogy nem jöttem eddig, de dolgozom, és elég korán kelek. (hajnali kettőkor) de most nem ez a fontos. Hoztam nektek új részt, és sietek a következővel :). Már a fele kész, és nagyon jól haladok :)
Remélem, hogy tetszett ez a fejezet, mert még csak most indul be a történet, és nem szeretném, hogy félúton elvesznének az olvasók.
Ui.: Hálás vagyok a komikért, és továbra is hálás lennék, ha még írnátok :)
Üdv: Kemra
szia!
VálaszTörléstetszett, de Ed egy idióta, hogy ennyire nem bízott Bellában!
Már várom a folytatást! :)
Szia SaDorka89!
VálaszTörlésIgen Ed tényleg egy idióta :S de a jövőben még meg fogja emlegetni a tévedését, és a vádaskodását :P
Köszi, hogy hagytál koit :)
Üdv: Kemra
szia Kemra! :D
VálaszTörlésrettentően sajnálom, hogy mindig ennyire lemaradok :/ de most megpróbálom behozni a lemaradásom :D
Nagyon király fejezet volt! :D
egy dolgot sosem fogok megérteni: A pasiknak csak létezik, amit ők elképzeltek, de nem várják meg a magyarázatot, vajon miért? és egyébként is Bella szűz volt ( gondolom én xD) a nászút előtt, a szigeten meg nem igen csalhatta meg senkivel, ha csak nem egy madár csinálta fel xD
na mindegy :D azért jó volt ezt az ő szemszögükből is olvasni :D
haladok is tovább :D
pusszancs <3
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxo